“Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért.”

Sophia Loren

A világ legszebb szava így hangzik: Anya.

• 

Amikor első alkalommal szembesülünk azzal a ténnyel, hogy anyává válunk, realizálódik bennünk a gondolat, hogy ez egy olyan állapot, ami sosem múlik el.

Minden addigi életszemléletünket átformálja az új állapotunk. Anyának lenni, egy élethosszig tartó státusz, amit boldogan gyakorolunk.

Az anyaságot azért nevezném gyakorlói státusznak, mert nem egy iskola, amit ha elvégzünk, bizonyítvány kapunk arról, hogy szakértőivé váltunk volna.

Anyaként tanulók maradunk egy életen át. Gyermekeinknek nem birtoklói vagyunk, hanem anyaként megtisztelve érezhetjük magunkat, hogy felnevelhetjük gyermekeinket.

Minden anya első perctől kezdve érzi gyermeke rezdüléseit.

Éjszakákon át felkapjuk a fejünket, ha gyermekünk nyöszörög, és virrasztunk az ágyánál, ha betegeskedik. Rengeteg átvirrasztott éjszaka, és átfutkározott nappalt hagyunk magunk mögött, mire csöppségeink felcseperednek.

Örülünk sikereiknek, és izgulunk a vizsgáiknak. Meg tanuljuk őket úgy támogatni, hogy ne vegyük el tőlük a döntéseik jogát. Együtt tanulunk, és ha kell, tablókat ragasztunk hajnalig velük, vagy, ha épp bealudtak már, akkor nélkülük….

Velük együtt elvégzünk számos elméleti és gyakorlati tanfolyamot. Nem szeretjük, ha lemaradunk a barátoknak tartott izgalmas beszámolókról. Titokban sírdogálunk, ha kudarcaik vannak.

Mindig pontosan tudjuk, hogy milyen kardigánt kell felvennie gyermekünknek, és hogy hány zsebkendőt tegyen a zsebébe.

Kétségbeesetten vesszük tudomásul, ha nem tudjuk kérdéseikre a helyes választ. És meg tanuljuk okoskodásainkat magunknak tartogatni, ha senki sem kérdezi.

Időről időre egyre messzebb merészkednek tőlünk, ahogy szép lassan cseperednek, és mi csak remélhetjük, hogy megfelelő útravalókkal szolgáltunk.

Bár mindent megtennénk helyettük, de semmi élményt nem akarunk tőlük elbitorolni.

Reménykedünk, ha nem is voltunk olyan tökéletesek, mint amilyennek megálmodtunk magunkat az első napon, azért a tőlünk telhetőre mindig is törekedtünk.

És mindannyian tudjuk, amikor kirepülnek majd, akkor is bármikor ott leszünk, ha szükségük lesz az anyukájukra.